Szerelmes versek:

kemény voltam és konok - mint a zár,
ha rozsda ette: oldhatatlan
kopott bilincs, mit nyitni kedve nincs
ki titkokat vár - kinyitottál

állok most mint pőre példa: lehet,
hogy nem lehet - a messzeséget
föliszom - ahogy a tintát a rongy
akár éltet, akár eltemet

lakat alatt hét pecsét - megírt könyv,
vad regény s kétrét hajtott lapok
mintha benne minden üres lenne,
mert ahol nem vagy - ott nem vagyok.

Ölelnélek, de nem teszem.
Kéretlen volna e közel.
Távolból figyelem életed,
talán így senki nem üldöz el.

Voltam belül, most kint vagyok.
Eltávolított végzetünk.
Szívem néha még elszorul.
Így történt. Már nem kérdezünk.

 

Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

 

Arcomba forduló
Kósza déli szél
Épp csak ennyi kell
...vagy még ennyi sem,
Hogy szemedbe hulló hajadon át
Nézz rám ismét, úgy ahogy rég,
Melybe akkor belehalt a tél.

Meg a csapongó szél nyomában
A szerteszórt távoli illat
Épp csak ennyi kell
...vagy még ennyi sem
És lehunyt szemmel a tavaszt érzem
Újra messze hív mosolyod
Átszínezve a jeltelen napot.

Vagy az úton zörrenő kődarab
Sehova sem tartó lépteim alatt
Épp csak ennyi kell
...vagy még ennyi sem,
És az idő szelíden lép oldalt.
Sétánknak engedve megint utat
A nyári fák alatt.

És a parti út végén ülő magány
Ezen a ködös őszi délután
Most csak ennyi kell... Még annyi sem...

 

Lennék, mert lenni kell
valaminek: köd -
messzeséget záró.
Lennék eső -
hideg, szemerkélő,
vagy fázós reggelek
kabáttépő szele.

Lennék - bár lennem
nehéz, mint ágnak
a jég - avar ha ég
füstje. Fulladva,
lihegve súgd nevem!
Mondd csendesen:
"viharom légy".

Lennék felhő - készülő
orkán jele az égen,
majd lennék vihar:
tombolva pusztítanék,
ám kérned elég
és a fákat
csokorba tépem.

Lennék hó - tiszta,
csillogó - ha vakítana,
söpörj el, mintha
sohasem hulltam
volna eléd. Lennék
dér - abszintkék
álmod dermesztője.

Vagy lennék fagy;
az ablakra írt mozdulat
- egy jégvirág csupán -
és minden tél után
talán jön tavasz,
mikor a rügy fakaszt
pár buta kis csodát.

 

Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

 

Oldal: Szerelmes Versek
Szerelmes, névnapos, születésnapos, barátságos versek, képek és idézetek!!! - © 2008 - 2024 - szerelemlove.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat